Talán emlékeztek rá, hogy nyár elején írtam egy szóbeli bántalmazásról, aminek szem- és fültanúja voltam a játszótéren. Akkor írtam a NANE-nak is, akik sajnos nem tudtak nekem interjút adni, viszont egy részletes és kimerítő válaszlevelet írtak, amit mindenki épülésére itt közzéteszek. Vigyázzunk magunkra és egymásra!
“Az általad leírt jelenet egy bántalmazás pontos jellemzése.
Magyarországon nagyjából minden 5. nő érintett, válik érintetté élete során partner által elkövetett fizikai bántalmazásnak. Bántalmazásról akkor beszélünk, amikor a bántások egyirányúak, idővel egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, és az elszenvedő egyre kevésbé tudja megakadályozni vagy befolyásolni az eseményeket. A bántalmazás egy gondolkodásmódból következik és az az alapja, hogy a bántalmazó férfiak azt gondolják, hogy nekik több jár, mint például a partnerüknek, és joguk van a saját akaratuknak akár erőszakkal is érvényt szerezni. Azt hiszik, hogy rendelkezhetnek másokkal testileg, lelkileg, megmondhatják, hogy azok mit csinálhatnak, elszámoltatják őket az idejükkel, korlátozzák az életterüket, kapcsolataikat, lelkileg megalázzák őket. A bántalmazók nem változnak, nem vállalnak felelősséget tetteikért, manipulálják a körülöttük lévő embereket és másokat hibáztatnak. Ez hosszú távon nagyon traumatikus, káros és veszélyes az áldozatra nézve, különösen akkor, ha gyermek.
Az erőszak lehet szóbeli, lelki, szexuális, gazdasági és testi. Amikről Te írtál, az leginkább szóbeli és lelki erőszak. Szóbeli erőszaknak nevezzük, ha valaki (rendszerint a férfi) bántalmazással, veréssel fenyegeti a párját, ha azzal fenyegetőzik, hogy elviszi a gyerekeket, vagy hogy öngyilkosságot követ el, ha lekicsinyli a nőt, vagy gúnyolódik vele, ha nevetség tárgyává teszi. Lelki erőszak pedig az, amikor a férfi letagad lényeges dolgokat, elzárkózik a nő elől, ugyanakkor ellenőrzése alatt tartja, végletesen féltékenykedik, önbizalmát módszeresen lerombolja, önálló döntéseit rendszeresen megkérdőjelezi, vagy akár meg is semmisíti. Mindenért őt okolja, még a nő elleni agresszióért is a nőt hibáztatja, annak érzéseit, tapasztalatait kétségbe vonja (főként a bántalmazás súlyosságát illetően), nem hajlandó megbeszélni a problémákat. Az erőszak általában megfélemlítő, fenyegető.
Az általad hozott példában a bántalmazás jellemzői közül az egyirányúság jól észrevehető: a férfi bántja a partnerét, a másik pedig szomorú/fél, majd megbocsát, vagy legalábbis próbálja túltenni magát az eseten.
A bántalmazókra jellemző magatartás, hogy először „csak” szóban bántják partnerüket, majd egyre erősebb ellenőrzést gyakorolnak fölötte, elszigetelik, egyenlőtlen, függő viszonyt alakítanak ki. A lelki uralom megszerzése után gyakran jön az első lökdösés, pofon, majd a második. A pofonból lassanként rendszeres fizikai erőszak, szexuális erőszak is lehet, amely akár gyilkosságig is fajulhat. Az egyirányú, fokozódó, ciklikus erőszak hatására az áldozat többnyire a következőket éli át: elszigeteltség, magány, zavarodottság, tehetetlenség, önvád, megalázottság, félelem az újabb erőszakkitöréstől.
Amibe Te bepillantást nyertél a játszótéren, az az áldozat mindennapjának része. Ráadásul amit a bántalmazó felvállal egy forgalmas helyen, feltehetőleg töredéke annak, amit a négy fal között tesz. Áldozatként rettenetesen nehéz egy ilyen helyzetben lenni, különösen kisgyermekkel. Az ilyen anyák sokszor a túlélésre hajtanak és minden energiájukat az emészti fel, hogy készenlétben vannak, vagy védekeznek.
Abban a tekintetben is tipikus bántalmazás-jelenet az, amiről írtál, hogy a bántalmazó mindenért a nőt hibáztatja, leépítve így az önbecsülését hosszútávon.
Az áldozatok általában elszigetelten élnek, mert a bántalmazójuk azon dolgozik, hogy szakítsa meg a külvilággal a kapcsolatát. Nem ritka, hogy pénzük sincs, vagy nem rendelkeznek anyagi erőforrásokkal, így kilátástalannak tűnik számukra a menekülés. Az átélt traumák pedig egy sor mentális és fizikai egészségügyi problémákkal járnak.
Igen nehéz kérdés az, hogy a konkrét helyzetben mit tehetünk kívülállóként, segítőként, akár családtagként, akár idegenként. Minden helyzet más és nem tudhatjuk, hogy az áldozat biztonságban van-e, készen áll-e arra, hogy gondolkozzon a kapcsolatból való kilépésen, ő maga mit tart jónak és mire van szüksége. Az sem biztos, hogy amit mi segítőként helyesnek tartunk, azt jól mértük fel, hiszen az áldozat tudja a legjobban azt, hogy a bántalmazója mire képes. Tehát tekintettel a helyzet veszélyére, elképzelhető, hogy sajnos egy ilyen játszótéri jelenetbe nem tudunk közbelépni, mert nem biztonságos. Mindig az áldozat és a gyermeke(i) testi épsége a legfontosabb. Ha a bántalmazó is jelen van és nincsen valaki épp közvetlen veszélyben, nem tanácsos belépni egy olyan szóbeli és lelki bántalmazás-helyzetbe, amiről beszámoltál.
Ha legközelebb látsz lehetőséget arra, hogy biztonságosan beszélgetésbe kezdj az áldozattal egy ilyen játszótéri esetnél, mert épp nincs hallótávolságban a bántalmazója, az valószínűleg segít neki. Tapasztalataink szerint leginkább lelki támogatásra és megerősítésre van szükségük a bántalmazottaknak, akik félnek, szégyellik a helyzetüket, össze vannak zavarodva, esetleg magukat hibáztatják.
A külvilág visszacsatolása, a biztatás, a megerősítés mind fontosak lehetnek egy ilyen szituációban. Például egy-egy erkölcsi állásfoglalás is segíthet:
Nagyon sajnálom, hogy így beszél Önnel a partnere, senki nem érdemli meg, hogy bántsák.
Amit a partnere Önnek mondott az előbb, az erőszak.
Önnek joga van a biztonsághoz és ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak Önnel.
Ha több időtök van, megkérdezheted, hogy mire van szüksége, tudsz-e neki segíteni – már ha tényleg van erre lehetőséged és kapacitásod.
Ajánlhatod neki a NANE segélyvonalát, menekülés esetére az éjjel-nappal ingyen hívható OKIT-ot a 06-80-20-55-20 számon, vagy egyéb szervezeteket: http://bantalmazas.hu/szervezetek
Támogathatod abban, hogy nagyon erős, hogy ilyen jó anya, ellátja a gyermekét és egy bántalmazó kapcsolatban is megállja a helyét, ugyanakkor sok nőnek sikerült már elmenekülnie az erőszak elől, és biztosan ő is képes lesz rá, ha készen áll. Az áldozatot valószínűleg sosem dicséri meg a partnere, így ez a támogatás sokat jelenthet nekik.
Ne kritizáld őt, ne adj tanácsokat, ne sürgesd, inkább abban segítsd, hogy informált döntést tudjon hozni. Ehhez tudsz tájékozódni te is a lehetőségekről (pl.: NANE kiadványok, www.aldozatokjoga.hu , www.nokjoga.hu oldalak) és arról, hogyan érdemes kommunikálni ilyenkor: https://nane.hu/wp-content/uploads/nane_segitoknek.pdf . Jó szem előtt tartani, hogy az áldozat kötődhet a bántalmazójához, akár még a védelmére is kelhet, ilyenkor inkább az segít neki, ha kap visszajelzést arra vonatkozóan, hogy ahogyan vele bánnak, az elfogadhatatlan és egyébként jogszerűtlen is. A párkapcsolati erőszak (még a rendszeres szóbeli erőszak is) ugyanis bűncselekménynek minősül Magyarországon.
Szervezetünk azokkal az áldozatokkal, akik már készen állnak a kapcsolatból való kilépésre, biztonsági tervet szokott készíteni. Felmérjük az áldozatok erőforrásait és végigvesszük velük, hogy milyen lehetőségeik vannak, kikhez fordulhatnak, mikor menekülhetnek el. Kockázatfelmérés nélkül senkit nem biztatunk a menekülésre és fontos, hogy ez az áldozat elhatározása és döntése legyen. A kilépés ugyanakkor egy rendkívül hosszú és bonyolult folyamat, évekbe is telhet, így nem várható el senkitől, hogy külső hatásra változtasson az életén. A szakítással ráadásul az erőszak fokozódása várható.
A segítség először megerősítéssel, támogatással, információ-átadással kezdődik, és az áldozat tempójában lehet a következő lépéseken gondolkozni, ami az erőforrások és lehetőségek felmérése, majd a menekülés.
Egyik önkéntesünk is írt már korábban egy cikket a szemtanúk szerepéről a Mérce oldalán, ami még érdekes lehet számodra: https://merce.hu/…/hogyan-segithetek-ha-rokonkent…/