A nagyfiam elkezdődött érdeklődni a pénz iránt, amit – mármint a pénzügyi tudatosságra nevelés – márcsak a szakmám miatt is nagyon fontosnak tartok, de most mégsem erről szeretnék írni, hanem a varrásról.
Bármilyen szedett-vedetten hangzik az első bekezdés, van összefüggés. 🤣 Ugyanis a pénzét egy kis szütyőbe gyűjti, aminek hétvégén leszakadt a füle. És megígértette velem, hogy megvarrom neki. Azonnal. De valahogy mindig valami mást csináltunk. Ma meg már én szégyelltem magam ahogy megláttam, szóval a munka és a bölcsibe indulás közti 8,5 percben megvarrtam.
És közben egy csomó gondolatom támadt (what a surprise 😅).
Először, hogy jééé, de jó hogy tudok varrni. Mármint tudom, hogy tudok varrni, de olyan ritkán teszem, és sosem műveltem ezt a tevékenységet intenzívebben mint évi 1-2 gomb vagy szakadás, és mégis olyan magától értetődő, mint mondjuk az írás.
Ez milyen hasznos. Milyen kiszolgáltatott és drága annak az élete, akinek minden gombbal ruhadokihoz kell szaladgálnia, ne adj isten ezért új ruhát vesz. És mennyire hozzájárul a környezetvédelemhez egy ilyen apróság.
De kár, hogy nincs lányom, akinek ezeket az észrevétlen alap skilleket át tudnám adni. Persze fiúk is varrhatnak… szerintem Apukám is ismeri az alap öltéstípusokat… És végülis az egyenlőségen alapuló társadalmunkban (valóban az?!? 🧐) lehet hogy nem is ártana…
Miért nem varrtam meg hamarabb a fiam hátizsákját, olyan gáz állapotban van. Hát azért, mert most kap majd névnapjára egy újat, normálisat, ez a mostani olyan gagyi volt. (Igen!! Ugyanez a spiné papolt alig két bekezdéssel feljebb a környezettudatosságról. 🙈)
Vagy miért nem varrtam meg kilyukadt térdű nadrágjait? Háát, mert pont másnapra újra kilyukasztja. 🙄 Meg mert a prioritási mátrixomban a nem fontos / nem sürgős kategóriába soroltam… azt meg mint az elmélet is mondja, nyugodt szívvel elengedheti, aki tudatosan menedzseli az idejét… 🤓
Aztán azt, hogy milyen jó meditatív, kikapcsoló tevékenység ez! Hogy ez a baja a modern nőnek, hogy mindent megcsinálnak helyette a gépek meg a szolgáltatók és nincs lehetősége arra, hogy pihentesse az idegrendszerét (miközben egyúttal valami valóban hasznosat csinál). Mármint persze van, sok önfejlesztés árán, pénzért jógastúdióba járni – mikor itt vannak ezek a pofonegyszerű, kézenfekvő lehetőségek, mint a házimunka… Olyat is hallottam, hogy pesti irodista penészvirágok pénzt fizetnek azért vidéki gazdáknak, hogy feláshassák a földjüket… hát Nagyapámnak ezt magyarázhattam volna napestig… Bolond likból bolond szél fú…
Végül pedig azt, hogy mindezt meg is írom Nektek. 😊 Ahogy a férjem mondja, más normális ember csak teszi a dolgát. De nálam bármely hétköznapi 8,5 perces tevékenységnek megvan az a veszélye, hogy blogcikk lesz belőle… 🤣🙈