Az elmúlt öt évben, mióta blogolok, többször is írtam test(kép) témában. Ezúttal az hozta az alapihletet, hogy néztünk néhány (elő) döntőt a tévében az atlétikai vb-ről, és többször rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű az izmos, funkcionális, kidolgozott emberi test, és milyen hihetetlen teljesítményekre képes.
Én (újfent) testi mélyponton vagyok, ami a tükörképem illeti, de hát ez nagyjából természetes is két hónappal a szülés után. Legalábbis én nem azok közé tartozom, akiknek top prioritás újszülött mellett az alakom – azzal sincs baj, akinek igen.
De ez a kontraszt most: a párductestű atléták és az én puha, megnyúlt, elcsigázott testem között nagyon szembeötlő. Még akkor is, ha én nyilvánvalóan sohasem voltam annyira jó formában.
Aztán az is eszembe jutott, hogy ugyanakkor az én testem is rendkívül funkcionális, és hihetetlen jól teljesít. Kezdhetném onnan, hogy kifejlődött benne és megszülte ezt a gyönyörűséget, de elég az is, ha a jelenre gondolok.
Hihetetlen mennyiségű tejet termel. Tényleg minimális mennyiségű, csapnivaló minőségű alvás, sok részletes, gyakran nem kielégítő evés mellett is simán elvan akár három gyerekkel egyedül is, ha kell. Az ébren töltött idő nagyon magas százalékában kézben vagy hordozóban folyamatosan cipeli, ringatja ezt a ma már 5kg-os csomagot. Mindeközben (cipelés közben) ha kell mos, mosogat, főz, orrot töröl, gyógypuszit ad különböző eredetű sérülésekre, lesegít a mászókáról, napjában ezerszer felmegy az emeletre. Észrevétlenül megvan napi 8-10 km az okosórám szerint, és kár, hogy a súlyzós guggolást nem számítja, abban is jó lennék.
És persze, kikukucskálnak a seprűvénák, kidülled a pocak, megnyúlt a bőr az igénybevételtől több helyen, de basszus, bírja! A lábam, a karom, a hátam, mindenem. Köszönöm.
Ja! És bár fejben belül sokszor nagyon is, de idekint egyelőre még nem őszülök. Lassan 42 éve elmondhatom magamról, hogy nem kell festeni a hajam, ami nem érdemem, de elég praktikus. Köszönöm.
El fog jönni az idő, hogy hangsúlyt fektetek újra a testemre, már csak azért is, hogy megháláljam az ínséges időkben nyújtott teljesítményét. Szoktam mondani, hogy szülés után a testünk már soha nem lesz ugyanolyan, mint előtte. De (ha dolgozunk rajta, bizonyos szempontból) jobb még lehet!! 
