A nagy hőségtől mindenki tikkadozik a gyermekágyon, így ránéztem a telexre, és belekezdtem egy nagyon hosszú cikk olvasásába, ami az apás szülésről, illetve annak apai megéléséről szól. Persze nem tudtam végigolvasni, mert a hormonkoktél és a kevés, rossz minőségű alvás miatt jelenleg aztán bármin tudok sírni, és ezt már végképp nem akartam.
Viszont utólag megihletődtem, ugyanis idén nem írtam Apák napjára posztot, pedig kiemelten fontosnak tartom az apákat, és szerettem is volna tisztelegni előttük. A mentségemül az szolgál, ahogy az Apák napja 24 órájából mi 22-t a szülőszobán töltöttünk. (Sajnos még) nem vajúdással, hanem a nagy ijedtség utáni tétlen várakozással. Itt ér össze a két téma.
Gondoltam elmondom, hogy számomra mit jelent az apás szülés.
Egy olyan egységet, amit sehol máshol nem tapasztaltam.
A meglepetésszerű indulás sokkját, a mindent is megoldó hidegfejű üzemmódra kapcsolást, miközben az agy és a szív úgy zakatol, hogy majd felrobban.
Az egy emberként való aggódást, pattanásig feszült idegrendszert, a közös megkönnyebbülés első könnyeit.
A körülményekhez való alkalmazkodás felsőfokú bizonyítványát. Az ősi szerepek felvételét: anya befele figyel, biztonságban, apa élelemről gondoskodik, akkor is, mikor semmi sincs nyitva. 30 óra fotelben kókadozás, vacogás (hogy lehet egy szülőszobán hideg?!?).
Közös rezdülés minden apró jelre. Betakargatás, csökkent mozgásképességű anya fizikai és lelki támogatása.
Az összes kézujj felajánlása apró darabokra töréshez. Másodpercek számolgatása. Edző módjára felkészítés a következő méhösszehúzódásra.
Kommunikáció – ha kell, határozott kommunikáció a kórháziakkal.
Hihetetlen bizalom az anyai (meg)érzésekben. Mikor senki más nem hisz.
Elhaló hangú lelkesítő mantra: már mindjárt kint van a feje, hallod, mindjárt kint lesz!!!
Az eufória könnyei, amik újfent teljesen közösek. Az ismerkedés csoda percei.
Meg persze a köldökzsinór elvágása, utód kísérgetése, amíg anyát rendbehozzák.
Anya egekig magasztalása, évekre elegendő önbizalommal feltöltése. A szerelem és összetartozás mély megélése: itt az utódunk, akit együtt teremtettünk.
Ami pedig ezután jön, és ahol helytáll – az otthon frontján, a váratlanul felbukkanó nehézsegek, programváltozások menedzselése, külön posztot töltene meg.
Na, nekünk ilyen volt az idei Apák napja illetve a másnap reggel és ez a hét.
Nagyon boldog Apák napját utólag is!
Nálatok mi volt abban a legjobb, ha apás szülést választottatok?
