A családi programokat, elfoglaltságokat, ünnepeket tartalmazó naptárunk hagyományos, fizikai naptár, havi lapozós, ami kint van a falon, hogy bárki gyorsan rá tudjon pillantani. Lehet, hogy kissé elavult, de én szeretem. Szép képek vannak benne, és jó ránézni, ahogy egyre telik különböző bejegyzésekkel. Most, hogy újra dolgozom, kicsit nehézkes, mert egy csomó mindent duplikálok az elektronikus naptáramba is – ennek megvan az a veszélye, hogy mégiscsak elvész valami, de én továbbra is ragaszkodom hozzá.
Ilyenkor év végén / év elején át kell írni a szülinapokat és névnapokat az új példányba. Kézzel. Különböző színekkel jelölve. Van, akinek az ünnepeit még évekig tovább vezetem, pedig már teljesen elsodort az élet és fel sem köszöntjük egymást, egyszer aztán meghozom a döntést, hogy már nem viszem tovább a naptárban sem. És vannak új csatlakozók. Úgy értem újonnan születettek ?, és persze akár új ismerősök is.
Év elején a naptár először gyönyörű tiszta, üres. Amikor végzek az átvezetéssel, akkor is letisztult, színkódos. És aztán az élet apránként megtölti.
Ilyenkor sosem állom meg – és miért is kellene – végiglapozni a régi naptárt nem csak az átvezetendők miatt, hanem mintegy zanzásított naplót, végignézni az elmúlt évünket. Ez történt ma.
Rácsodálkoztam, hogy egy éve még 2 napközbeni alvás volt. Fel van jegyezve, hogy a kicsi mikor tette meg az első önálló lépését.
Be vannak jelölve a randiestek. A színházak, a mozik, a séták, a Sziget, a vacsorák.
Van benne rengeteg bejegyzés áthúzva – a betegségek miatt offolt vagy elhalasztott programok.
A rengeteg nyílt nap időpontja és helyszínei, amikor óvodát és bölcsődét választottunk.
A hosszabb-rövidebb üzleti utak, amikor a gyerekek is belejöttek az Apával való facetime-olásba.
A szépítkezések – jéé, akkor még a kicsivel együtt jártam majdnem mindenhova – persze akkor még aludt a babakocsiban…
Már el is felejtettem szinte, hogy jártunk a kicsivel gyógytornára, én táncra, a nagyfiam családi napközibe – minden olyan távolinak tűnik már.
Ügyeket intéztünk, futárokat vártunk, oltásokra és védőnőhöz jártunk, még nyaralni is mentünk ?
Hosszú tervezgetés után elindítottam a Femme Factoryt. ?
Voltunk esküvőn, koncerteken. Minden névnapot és szülinapot megültünk a családban.
Szeptemberben besűrűsödtek az elintézendők, beszerzendők, igazolások. Kezdődött a beszoktatás.
Aztán én is beszoktam. Közben sérvműtét és megannyi kisebb-nagyobb vírus, táppénz.
Hát, szó se róla, zajlott az élet. Nem volt könnyű. De jó volt. Emlékszem a könnyekre, a hisztikre, az engedetlenségre, az aggodalmakra, a dilemmákra. De ugyanennyire emlékszem a kacagásra, a fejlődésre, a büszkeségre, a rengeteg ölelésre, nyálas puszira, maszatos pofira és kezecskére, „szeretlek, anya”, „te vagy a legjobb barátom, anya”-ra. ?
Állok 2020 elébe!
