Amikor a második fiam 1,5 éves korában “rendesen” visszamentem dolgozni, azt egy hatalmas váltásnak éltem meg. Már előtte nyáron többször elfogott egy melankolikus érzés, hogy ez az utolsó ilyen szabad nyár, amikor egész délelőttöket ücsöröghetek mezítláb a homokozó szélén, kapcsolódva a természettel és a fiammal. Mostantól minden örökre megvàltozik, daràló vár rám a következő 35 évben. (Aztán nem így lett, de ez más lapra tartozik)
Nagyon tudatosan készültem – így utólag is azt mondom, hogy helyesen a munkába állásra. Felkészültem a ruhatárammal, napi rutinokkal az új élethelyzetre, erről több videót is készítettem annak idején, megtalálod őket itt.
Nem fogok hazudni, nem volt könnyű az első nap, az első hét. A kisfiam zokogva búcsúzásával indult, szépen bele is kent egy hangsúlyos takonycsíkot a szép ruhámba. A munkahelyen olyan furán idegenül és furán bután éreztem magam. Bár a szakmai kérdésekből nem estem ki, de nem tudtam hogy kell használni az infrastruktúrát (nyomtató, HR rendszerek, tárgyaló foglalás, intranet struktúra, stb). Egy túlképzett zöldfülűnek éreztem magam.
Volt olyan kedves kolleganő, aki elkapott a folyosón csak azért, hogy elmondja, szerinte nagyon korán adtam a gyereket bölcsibe, és ezt még meg fogom bánni.
Mindenki a gyerekről kérdezgetett, miközben én görcsösen próbáltam nem csak a gyerekről beszélni, hogy ne legyek az a beszűkült ősanya. De lássuk be, alig találtam más témát.
Kicsit idegesített, hogy kb ugyanolyan perpatvarok vannak meetingeken, mint a homokozóban (csak persze a dress code és a szóhasznàlat más)
Az üléstől, egér kattingatástól, gépeléstől, légkonditól elszokott izmaim és ízületeim pár nap alatt begyulladtak, szó szerint fájt a munkába visszaszokás.
De aztán belejöttem. Baromira élveztem, hogy minden nap melegen iszom meg a kávém, akár kettőt is. Hogy zavartalanul ebédelhetek, nem én főzök, nem én mosogatok. Értelmes felnőtt beszélgetéseket folytatok. És ahogy felvettem a munka fonalát, újra produktívnak, értékesnek éreztem magam, nőtt az önbizalmam. Rájöttem, hogy az otthon töltött idő alatt számod skill erősödött bennem, ami most a munka világában is jól jön. Pl a homokozó – akarom mondani tárgyalótermi jeleneteknél.
Őszintén élveztem a gyerek nélküli felnőtt létet a munkahelyen, és utána a munka nélküli anyaságot – jelen tudtam lenni mind a két helyen.
