Én nem tudom mi ütött ezekbe, komolyan…
Eddig éltem a kis megszokott életemet, kiszámítható napirenddel, rengeteg pihenéssel, amikor senki sem nehezedett rám. Most meg, gyakorlatilag non-stop történik valami a hátamon, és ennek már a hatodik hete…
Nem mintha nem szeretném a kis gazdáimat az utódaikkal együtt, na de én sem vagyok már mai bútordarab… Meg aztán hol van kérem szépen a tudatosság? A munka és a magánélet szétválasztása? A biztonságos munkakörülmények? Az önálló alvásra nevelés? És még sorolhatnám…
Hol is kezdjük… Mondjuk hajnalban.
Már pont megszoktam hogy újra csak a két nagy gazda fetreng rajtam egész éjjel, és egyik kis csimóta sem furakodik közéjük, erre most soha nem látott fejlemények vannak. Eddig nem tudtam volna elképzelni, hogy ezek négyen is elférjenek, mert valahogy mindig megoldották, hogy max hárman voltak rajtam egyszerre. Na, most hetek óta MINDEN áldott reggel arra kelek, hogy mind a négyen ott szuszognak. Hárman vigyáz állásban, a negyedik pedig keresztbe.
Az egyik horkol, a másik cuppog. A harmadik néha legurul, általában lefejeli a gazdasszonyomat húszpercenként „odabújás” címszóval. A negyedik… Na, azt nehéz szavakba önteni! Pörög-forog, üt-vág-rúg, kit gyomorszájon, kit torkon, kit pofán.
Ehhez képest a három hímnemű elégedetten ébred, csak a nő zsörtölődik folyton, hogy nem bírt aludni ebben a tömegnyomorban, és mindene elgémberedett, a vér se megy a tagjaiba vissza magától, csak noszogatásra.
De azért cukik, mert minden reggel nagy szeretgetés partyt csapnak, ki-ki saját szókincsének megfelelően köszönti a családtagjait, ilyenkor kivételesen a csókok csattannak a tockosok helyett.
Aztán nagy nehezen letakarodnak rólam, a gazdám betakargat, és máris visszaül rám!!! Ez is példa nélküli. És gyakorlatilag egész nap rajtam ül. Közben meg szid, hogy szétvágom az ülepét. Na de mégis mire számított? Én egy hálószobai franciaágy vagyok, egy széles, kemény, fa kerettel. Ha már nem hagy nappal sem pihenni, akkor legalább ne szóljon be…
A csúcs, hogy ebéd után mind a két nagy gazdám rámtelepszik, és itt tartják a megbeszéléseiket… Tele vagyok mindenféle kábelekkel, kütyükkel, és ezek itt beszélik meg a szuper bizalmas céges ügyeiket. Ki hallott már ilyet? Mióta tartozik a munka a hálószobára?!?
Aztán persze mindig idejekorán érkezik valamelyik kismajom, és felbolygatja a kábel- és kütyürengeteget, na meg a kedélyeket…
A nappal hátralevő részében már csak a gazdám csücsül vissza a keretemre, meg néha el is fekszik, ha már nem bírja tovább, és úgy nyomkodja a telefonját. Csak neked súgom meg, időnként akkor is ezt csinálja, amikor elege van a kis ördögfiókákból, és idemenekül…
Ezután elvileg jön egy nyugodtabb időszak, de persze a kis trollok simán lehet, hogy még párszor próbára teszik a NEM LÉTEZŐ rugóimat. Itt jegyzem meg halkan, hogy kétszer is tört már össze a rácsom, senkinek nem kívánok ilyen csúnya nyílt törést…
Az esték változatlanok a korábbi gyakorlathoz képest, ezért ezt nem is ecsetelem, mielőtt too much info lenne… ?
Végül a gazdáim alhatnak nyugodtan 1-2-3 órát, és kezdődik elölről a fight club…
