Örülsz, hogy végre van több időd saját magadra?
Boldog vagy, hogy folyamatosan együtt lehetsz a gyerekekkel?
Felvillanyoz, hogy végre felújíthatod a lakást, kicsinosíthatod a kerted?
Inspiráló, hogy megtanulhatsz egy új nyelvet, vagy gitározni vagy elmélyedhetsz a hobbidban?
Megerősíti a kapcsolatotokat, hogy sokat sétáltok kettesben?
Büszke vagy a kovászos kenyeredre vagy a gyerekekkel közös kézműveskedés eredményére?
Örülök Neked. Nem viccelek, – kivételesen – nem is ironizálok. Örülök Neked.
Viszont engedd meg, hogy én MOST mélyen legyek. Ne inspirálj engem, ne aggódj értem, ne akarj megmenteni, ne olvasd a fejemre, hogy miért jó nekem, ne kötelezz arra, hogy úgy érezzek, ahogy Te.
Van ezer okom, hogy mélyen legyek. És tudod, mit? Megengedem magamnak. Mert nem szeretném, ha az lenne a plusz egyedik ok, amiért magam alatt vagyok, hogy nem tudom élvezni MOST a helyzetet úgy, mint Te.
Mert az nem home office, amikor a fürdőszobába zárkózom meetingelni, amikor a homokozó szélén görnyedve, a mászóka alatt gyereket kibiztosítva, síró gyereket vígasztalva, hisztiző gyereket lenyugtatva, verekedő testvéreket szétválasztva „dolgozom”. Ez nem otthonról dolgozás. Ez valami olyan helyzet, amit pár napra talán lehet vállalni, de hetekre, hónapokra nem.
Mert nem, nem ÚGY töltök időt a fiaimmal, ahogy igenis nagy szükségük lenne rá. Mert látom, hogy mennyit számítana, ha egy kipihent, csak rájuk koncentráló anyjuk lenne, aki segíti őket a fejlődésükben és teljes figyelmét oda tudja adni.
Mert a töredékére vagyok képes a munkában, mint amennyire egyébként képes lennék.
Mert nem sikerül eltalálnom, hogy milyen ételt hajlandó a család megenni, és hogy miből mennyit vásároljak.
Mert nem sikerült normálisan megrendeznem a kétéves szülinapot.
Mert az idei COVID-Nyuszi nem tisztelte a hagyományokat, és komoly amnéziáról tett tanúbizonyságot.
Mert akármennyire is gyengeség, de megvisel, hogy még a heti egy Margitszigetezést is elvették tőlünk.
Mert kontrollmániás vagyok, és nehezen tűröm a bizonytalanságot és a tervezhetetlenséget.
Mert aggódom, hogy milyen egészségügyi ellátást tudunk kapni, ha NEM koronások vagyunk.
De nyugodj meg, én is nyugodt vagyok. TUDOM, hogy pár órán belül jól leszek megint.
Mert mindenkim egészséges és a munkánkat sem vesztettük el.
Mert rengeteget bújok a Szerelmemhez és a fiaimhoz.
Mert érnek sikerélmények, amik felvillanyoznak.
Mert teli tüdőből együtt énekelni léleksimogató és felemelő.
És legfőként azért, mert már pontosan tudom, hogy ilyen ez a karantén életérzés: egy rohadt nagy hullámvasút…
