Az ötéves fiam nagyon ügyesen hajtogatja a ruhákat és – egyelőre – lelkes is, megbeszéltük, hogy ez az ő dolga lesz. De ma nem volt kedve, amikor itt lett volna az ideje. Odahozta a fotón lévő pénzt: “Anya! Szeretnék egy kis szabadidőt vásárolni magamnak!” 
Hát igen… én is szívesen megtenném sokszor… szabadidőt még csak-csak lehet, ha az ember – nagyon helyesen – nem rest (fizetős) segítséget igénybe venni. De időt úgy általában. Az milyen jó lenne. Coachingban is szoktuk beszélni, hogy mi mindent meg lehet oldani, kitágítani. A nap 24 órája az viszont pont 24 óra, akármennyi pénzünk van. Az élet meg annyi, amennyi. Ezért nem mindegy, hogy mivel és hogyan töltjük. 
