Ha ennyiből azonnal megszólal a fejedben a tűzoltó csengő és akaratlanul is elkezded énekelni a blőd főcím szövegét, akkor minden bizonnyal rendelkezel kis (fiú)gyermekekkel. Azonban most nem Tűzoltó Samről szeretnék értekezni, hanem azokról az apákról, akik igazi hősök.
Számos anyukával beszélgetve kijelenthetem, hogy nem elszigetelt jelenség, hogy az apák mennybe mennek, ha BÁRMIT megtesznek. ?
Ha össze kéne szerelni az ikeás komódot, fel kellene tenni az ablakra a rolót, be kéne fúrni a falba egy csavart, esetleg le kéne festeni egy falfelületet, akkor az ember lánya két dolgot tehet.
- Megcsinálja ő maga. Sokan folyamodunk ehhez a stratégiához, hiszen ez gyors és kielégítő eredményre vezet. Viszont egyszer s mindenkorra elvész az esélye annak, hogy életünk párja kivegye a részét a háztartás körüli teendőkből.
- Türelmesen kivárjuk, mire hónapok múltán, néhány noszogatást követő megsértődés árán egyszer csak felszívja magát a férfiember. Ilyenkor úrrá lesz rajta a harctéri idegesség, mindenki jobban teszi, ha csendben marad és maximális tisztelettel veszi tudomásul, hogy ITT VALAMI EL FOG KÉSZÜLNI. Általában a teremtés koronájának szüksége van asszisztenciára: fogni a deszka másik végét, hozni a porszívót, letörölni a koszos felületet. Hiszen Ő a munka ÉRDEMI részére koncentrál. Nem cél külső erőforrások bevonása nélkül, önállóan teljes körű munkát végezni. Akkor nem éreznénk át igazán a cselekedet jelentőségét. A folyamat során több esetben krízis helyzet áll elő, így a gyengébbik nem azon túl, hogy asszisztál, lefoglalja a kíváncsiskodó és őrjöngő gyerekeket, még be is fogja a fülüket, hogy további cifra kifejezéseket lehetőség szerint ne sajátítsanak el. Majd miután apa megküzdött minden körülménnyel, teljesen kimerülve zsebeli be a jól megérdemelt köszönömöket és dicséreteket a végtermékre vonatkozóan. És megkönnyebbülve hátradől – most újabb hónapokra kipipálta a cselekvés kényszerét és visszavonulhat a tanácsadó (értsd okoskodó) pozícióba.
De nem csak barkács munkák kapcsán mennek mennybe az apák gyöngyei. Ha elaltatnak vagy csak megnyugtatnak egy gyereket, aki már unta az anyját, esetleg eltöltenek egyedüli felnőttként pár órát a gyermekekkel problémamentesen, SOHA nem lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy mekkora császárok, és tulajdonképpen nekünk anyáknak a tevékenysége egyáltalán nem űrtudomány.
Persze az általában kimarad a történetből, hogy ezen hőstettek végrehajtása közben ők nem mostak-főztek-takarítottak-vásároltak, ellenben mekis kaját vagy pizzát szolgáltak fel vacsorára, és legtöbbször a következetlenség főbűnébe is beleesnek.
Ma éjjel egy eddig egyedülálló esemény következett be: valahogy úgy alakult, hogy nem én (nem)aludtam együtt a fogzó kisfiunkkal, hanem Ő – én pedig a nappaliban a kanapén. Meg kell, hogy mondjam, nem volt rossz a kényelmetlenség ellenére! Még így is, hogy reggel egy órán át tömjénezte magát, azt kell, hogy mondjam, megérte. ?
Nyilván sarkítottam és ironizáltam (neeeeem….), illetve mélységes tiszteletem minden apának, aki az anyával egyenértékűen végzi el a gyerek és a háztartás körüli teendőket. Mindenesetre akárhogy is van, Ő az én igazi hősöm, és legyünk igazságosak, Ő is gyakran elismeri és megköszöni (nem csak természetesnek veszi) az én erőfeszítéseimet és kínlódásaimat. ?
A fotó forrása: Cukimamik
