Jajjj, ez a nyaralás dolog…
Tegye fel a kezét, aki az első pillanattól élvezi!!
Van először is a mit vigyünk mizéria… Napokkal előtte listákat írok, a bevásárlást szervezem, na azt az egyet pont elfelejtettem, akkor mégiscsak beugranál még egyszer (kétszer) hazafelé a boltba?
Aztán jön a TELJES háztartás felpakolása. Ami bosszantó, hogy két napra csaknem ugyanannyi a cucc, mint két hétre… Biztos, hogy minden kaját vigyünk az apartmanba? Persze, hozd csak a melegszendvics sütőt is, elbírja az autó, nem kér enni
…
Uramisten, mi ez a rengeteg cucc? Úgy én is tudok pakolni, hogy az egész lakást becsomagolom… Akkor MOST mondom, a csomagtartó megtelt. Akkor tehetsz be bármit még, ha valamit kiveszel onnan!!
Messze van, Apaaa? Még mennyi idő van hátra? Pisilni keeell. (8 perce indultunk) Még mennyi idő?? Kérek ropiiit! Azt akarod, hogy éhenhaljak?!? (30 perce nyomott be egy óriási kakaós csigát) Megérkeztünk?? De akkor miért álltunk meg? Mi? Miért piros?!?
Anyaaaa! Ez a mi lakásunk??? De miért nem? Mi az?? Én akarom!!!!! Én! Én! Éééén!
Szivem, én ezt nem fogom bírni… nekem ez így túl fárasztó! Komolyan?!? Pedig én tökre jól pihenek… hallgattasd már el, a te gyereked… szerinted kitől örökölte?!?
-———
Jelenleg a gyerekek úgy csinálnak, mintha aludnának, mi meg úgy csinálunk a teraszon feltett lábbal élvezve a szellőt és a csodás panorámát, mint akik ezt elhiszik. Csak néha szűrődik ki a szobából: auuu! Most komolyan megharaptál?!?
