Na az van kedves Olvasóm, hogy ma végre feltoltam egy kicsit az alfám!
Igaz, eddig nem tudtam, hogy erre van szükségem, és különösen azt nem tudtam, hogy így kell mondani, de ha már így összeállt a kép, akkor beavatlak Téged is. 
Leülök dolgozni – be kell fizetni a bölcsit!, mikor is lesz az oviban a szülői? bakker, elfelejtettem a pelust, mit fogok kapni Nelli nénitől…. – Sorolja Olga.
Odaérek a gyerekekért az intézménybe, átadnám magam a minőségi időnek – ó, végre ihletet kaptam, hogy hogyan kellene megoldani azt a problémát! akkor még 4 e-mailt elküldök ma, fú, el ne felejtsem a Gézát cc-be betenni, a múltkor is lehagytam, nagyon égő! Vajon van még otthon kenyér, vagy már megint penészes és koppanunk ha hazaérünk? De semmi kedvem most bemenni a boltba ezzel a két túlingerelt ördögfiókával. Én maszkban, ezek meg lenyalják a futószalagot és végigsimogatják az előttünk álló hajléktalan bácsi kabátját. – Sorolja Olga.
Lefekszem aludni – Nem hiszem el, hogy már megint elfelejtettem válaszolni Pistának! Holnap akkor mindenképp felhívom a dokit, még a második hullám előtt muszáj elintézni. Hú, írhatnék is egy listát, hogy mi mindent lenne érdemes. Végülis kb. mindent. De úgysincs rá időm, jó, akkor hagyjuk, lesz ahogy lesz. Uramatyám már csak 4,5 órám van aludni. De jó lenne, ha ma kivételesen egyik gyerek sem jönne át. – Sorolja Olga.
Olga állandóan mindenbe IS belepofázik, és általában nem akkor, amikor ott lenne az ideje. Olga folyamatosan kisajátítja a gondolataimat, és nem hagy arra koncentrálni, amire én szeretnék. Olga nem hagy aludni. Van, hogy annyira kegyetlen, hogy felkelt az éjszaka közepén, mert belesúg a fülembe valami sürgős elintéznivalót, sürgős szoronganivalót esetleg valami sürgős bosszankodnivalót. Olgát nem kedvelem.
Már egy ideje rohadtul elegem van Olgából. Próbálok tőle megszabadulni. Legalább egy időre. Időszámításunk (azaz a gyerekek) előtt voltak bevált praktikáim – most sorra csődöt mondanak.
Nekiállok jógázni – Olga lógatja a lábát a vállamon, rugdossa, és azt sistergi: mikor lesz már vége? Van egy csomó tennivalónk! Beteszek a fülembe egy vezetett relaxációt – és Olga szemtelenül bökdös: már megint elkalandozott a figyelmed, hát már erre sem tudsz koncentrálni? Olga módszeresen stresszt csinál a stresszkezelésből. Hát hogy lehet valaki ennyire szívtelen?
Ma egész napos kimenőm volt a két barátnőmmel. Igazi kikapcsolós, csajos program. Nagyon ritkán van ilyen, nagyon megbecsülöm. Ezúttal azzal a feltett szándékkal indultam neki, hogy Olgát otthon hagyom. Bezárom, és a kulcsot bedobom a Dunába, vagy lenyelem, mit bánom én, csak ne tudjon utánam jönni, és ez a nap végre a barátnőkről és persze RÓLAM szóljon.
Ez a kis rohadék nem utánam jött? Relaxálok az aromakabinban, szól a lágy zene – na meg persze Olga. Szétmasszírozzák minden görcsöm, szól a lágy zene – na meg persze Olga.
Ebédnél nem bírtam tovább, és beárultam Olgát a lányoknak. Fordulhattam volna hamarabb is hozzájuk, hiszen kereken 20 éve tudom, hogy ez a két boszorkány bármire tud megoldást javasolni. 
Azonnal érkezett is a zavarbaejtően szakmai válasz: Hát fel kell tolni az alfádat! Úgy kell elkezdeni, hogy valami monoton manuális munkát végzel, az majd segít kikapcsolni.
Véletlenül (már ha ezek után hihetünk a véletlenekben) a délutánra kerámia festést terveztünk, ami azonnali tökéletes kísérleti terepet biztosított a hipotézis igazolásához. Elkezdtük a festegetést, és valóban, Olga végre elálmosodott, és nem azt mondom, hogy nem beszélt álmában, de már legalább nem azon az idegesítő sürgető hangján darálta a baromságait. Az alfám meg ezek szerint időnként sikerült feltolnom. (whatever it means)
Magas alfa, jelen lenni, flow-ban lenni, elmét elcsendesíteni, mindfulness, mindegy is, a lényeg ugyanaz: fuck U Olga! Ha kell, akkor még többet teszek magamért, de nem hagyom, hogy kicsinálj!
