Ezen a héten két külső produkcióban is vendégszerepeltem youtuberkedésem / bloggerkedésem okán.
Csütörtökön arról beszélgettünk a Sikerre öltözve egy csoportjában, hogy milyen belevágni a videókészítésbe. Szombat délután pedig egy szoptatásról szóló podcast vendége voltam az Anyukalandnál.
Ami közös volt a kettőben, az az imposztor szindróma részemről – de hát végülis én bármiről IS tudok őszinte részletességgel, jó sokat beszélni, amiben van saját tapasztalatom… ez így is volt.
A másik oldalról pedig az önbizalom építése, a vágj bele és fejlődni fogsz, ne aggódj, csak csináld, ki fogod alakítani úgy, ahogy az NEKED a legjobb – volt a közös.
Egy barátnőm mondta az anyává válásom környékén, hogy ha majd már nem egy projektnek fogom fel az anyaságot, az előttünk álló napokat, feladatokat, hanem csak úgy simán együtt élünk majd, akkor érkezem meg. Teljesen értettem, amit mond.
Megmondom őszintén ez nem tudom eljött-e már .
Bár én az élet egyéb területeit is projektekként intézem. Kitalálom a célt, megtervezem, részfeladatokra bontom, beütemezem, visszamérem, átstrukturálom, és már a befejezés előtt jóval kitalálok magamnak három újat a helyébe a folytonosság jegyében, csak hogy ne unatkozzak.
Nekem valószínűleg ez ad BIZTONSÁGOT.
Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a belső hang megtalálását, az intuíciót, az érzelmek szerepét a döntéseimben. Határozottan hiszem, hogy az élet legalapvetőbb dolgaiban félre kell sepregetni a rengeteg szerzett okosságot és engedni kell felszínre törni a mélyen eltemetett ösztöneinket, mert azok képesek a legnagyobb dolgokra. A szülés, a szoptatás, a gyereknevelés nagy része, illetve az (akár idegen) emberekkel történő kapcsolódás – így pl a Femme Factory tartalmak készítése is – nekem ebbe a kategóriába tartozik.
Ha ez sikerül, abból tudok csak igazán ÖNBIZALMAT meríteni.
Én a tudatosság és ösztönösség ilyen furcsa mixében hiszek és működöm.
Titeket mi vezérel inkább? Az ész vagy a szív? A tanult infó vagy a zsigeri reakció?