Kimentek a férfiak, beszélhetünk róla?
Nem a hüvelygombáról lesz szó… Hanem egy talán még nagyobb taburól, ami pedig a várandóssággal, szüléssel, cipekedéssel sajnos vagy sem, de tényszerűen nagyon gyakran együtt jár. Ez pedig a vizelettartási gondok, avagy inkontinencia. Az első szülésem előtt is ismertem ezt a szót, de eszembe sem jutott, hogy közelebbről is megismerkedünk – valamiért azt gondoltam, hogy ez csak az idős nők problémája lehet.
A várandósság alatti komoly fizikai terhelés, az ellazulást segítő hormonok, a szülés okozta fizikai trauma, és azt követően a baba ellátásával kapcsolatos fizikai megterhelés, főleg ha a tartásunkra sem tudunk odafigyelni közben – nagyon könnyedén vezet ahhoz, hogy egy-egy tüsszentésre becsurranjon… Akár csak pár csepp, már az is nagyon kellemetlen. Aztán ha ez kezeletlen marad, és nincs olyan szerencséd, hogy magától rendeződik, akkor könnyen olyan helyzetekbe kerülsz, mint én az elmúlt években:
– nagy boldogan visszamentem zumba edzésre, amikor az első fiam 6 hónapos volt, és az első szökkenés után imádkoztam, hogy senki ne lássa a gatyámon a nyomát, később meg inkább vállaltam, hogy az edző lelustázzon, és messziről kerültem minden ugrást…
– nem ugráltam a gyerekemmel a trambulinon és nem kergettem őket, amikor arra kértek
– minden tüsszentés előtt megálltam és szorosan összezártam a lábam, hátha megúszom…
Aztán szerencsére viszonylag gyorsan megtaláltam a gátizom tornát / intimtornát, ami segített, nagyon sokat – de nem áltatok senkit, nagyon kitartónak kell lenni, minden nap kell foglalkozni vele hosszú heteken át. És ami durva: miután helyrejött, pár hónap elteltével (amikor nem erősítettem) visszajött a probléma!!
A második fiam bár nagyon gyorsan született, annál inkább megviselte a szöveteimet a rapid tágulás, így nála még komolyabb gondjaim voltak, szerencsére azonnal elkezdtem tornázni, így végül nem lett olyan horror a sztori.
Most pedig a terhesség alatt úgy éreztem, hogy sokkal nagyobb nyomás nehezedik lefelé, mint a korábbi esetekben, persze lehet a korom, vagy hogy már a harmadik, kilazultak a szöveteim, vagy egyszerűen a kislányom úgy feküdt, ki tudja, mindegy is. Viszont ami jó, hogy rákényszerített, hogy már a várandósság alatt is tényleg csináljam a gyakorlatokat, ne csak elméletben tudjam, hogy kellene…. És pont tegnap konstatáltam, hogy de jóóóó, bár szinte folyamatosan hordozom a babám, tehát komoly terhelés alatt áll a gáti szakaszom is (a hátam mellett), mégis, most gyakorlatilag egyáltalán nem jött elő az inkontinencia, és alapvetően tök sokáig bírom ki pisilés nélkül, pedig abban sosem voltam jó. Hogy ez minek köszönhető, azt pontosan nem tudom, de biztosan segített a terhesség alatt végzett gyakorlás, és talán hogy ezúttal olyan sokáig vártam zavartalanul a tágulásra.
Egy szó, mint száz: Te, kedves Nőtársam ott! Ha el-elcseppen, vagy csomó mindent nem csinálsz az ettől való félelmedben! Ne szégyelld, nem vagy egyedül! És különösen ne dugd a fejed a homokba és ne törődj bele!!!