Miskolcon születtem, gyermekkoromat az Avason töltöttem. 2000-ben az érettségi után Budapestre költöztem az egyetem kedvéért, a Corvinuson végeztem pénzügyi kockázatkezelő és befektetés elemző szakirányon 2005-ben. Dolgozni nagyon korán elkezdtem, ha úgy vesszük, mert szerettem a matekot, és mindig is szerettem tanítani, így már az érettségi előtt is korrepetáltam pénzért. Az egyetem alatt már mindenféle egyetemi tárgyat tanítottam, ebből jó kis zsebpénzt szedtem össze; aztán cégeknél is gyakornokoskodtam – számviteli osztályon, adótanácsadónál. 

Az első „igazi” munkahelyem aztán valóban „Az Igazi” lett számomra, legalábbis az elmúlt 16 évre biztosan. Nagyon megtaláltuk egymást. Egyrészt a tanult szakmámban, kockázatelemzőként helyezkedtem el, másrészt abban a hatalmas szerencsében volt részem, hogy a vezetőm rögtön felismerte és meg is engedte, ki is aknázta, hogy rendkívül proaktív típus vagyok. Nagyon szeretek saját magamnak kihívásokat keresni, feladatokat kitalálni – kifejezetten valami újat létrehozni a nulláról. Bevallom őszintén, hogy utána az „üzemeltetés” már nem az én világom. Így miután a kockázatkezelés több területén is létrehoztam a cégnek valami újat, előléptem a vezérigazgató tanácsadójává, és onnantól fogva mindenféle témájú és komplexitású projektet vezettem, valamint a mindenkori stratégiai irányok mentén gyűjtöttem és osztottam meg emészthető formára hozva a tudást a vezetőkkel. Ráadásul egy külföldi szövetségben is én képviseltem nagyrészt a céget, így Európán belül viszonylag sokat utaztam. Sikeresnek éreztem magam, el is ismertek akként, nagyon ment ez a munka része az életemnek.

Mindeközben ott lebegett a szemem előtt folyamatosan az életkorom, hogy vajon nekem lesz-e és mikor és hogyan családom – az életemnek ez az ága nem volt annyira nyílegyenes és magától értetődően sikeres, mint a szakmai utam. Nekem egy munkahelyi – ha nem is kiégés, de valami olyasmi okozta, hogy a fókuszt határozottan és tudatosan a magán- és családi életre irányítottam át. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy gyakorlatilag csak az elhatározáson múlt, és 2016-ban édesanyává váltam. Bevallom őszintén, hogy előzetesen nem tudtam, hogy mire számítsak? Mennyire fog jól működni? Működnek-e az anyai ösztöneim majd rendesen? Mikor akarok majd azonnal de máris visszatérni a felnőttek világába?

Hát úgy alakult, hogy nekem nagyon beütött az anyaság. Úgy értem, hogy nagyon jól sikerült, és szuperül éreztem magam benne. Egyáltalán nem siettem sehova sem, sőt, úgy döntöttünk bő egy év múlva, hogy nagyon megy ez nekünk, jöhet a kistesó, aki jött is, így most már két fiú anyukája vagyok. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nekem ebben az otthon töltött 3,5 évben nagyon aktív kapcsolatom volt a munkahelyemmel, változó intenzitással dolgoztam is otthon, megvolt a szellemi táplálékom is a hatalmas érzelmi cunami mellett.

Az első kisfiam születése után én hónapokig egy tejszagú ködben léteztem, csendes idillben. Ahogy azonban a második kisfiam beköltözött a pocakomba, elfogott az az erős bizonytalanság, hogy hogy fog ez menni két kicsi gyerekkel, hol leszek az életemben ÉN, a Nő, a Munkaerő, a Társ, stb. Mindig is rengeteg pszichológiai témájú anyagot olvastam az aktuális érdeklődésemnek megfelelően, és ezen a ponton az anyaság mögül kikukucskálva elkezdtem keresni a saját utam, és mindent és bármit, ami ehhez hozzásegít. Azt pedig, hogy van bennem egy nagy adag exhibicionizmus, kár is lenne tagadnom. Mindig is imádtam tanítani, előadni, sok embernek akár. Ezekből az érzésekből, kíváncsiságból és motivációból gyurmáztam össze a Femme Factory című youtube csatornámat és személyes blogomat.

Időközben – csodálatos időzítéssel – a pandémia kirobbanása előtt néhány héttel visszamentem dolgozni az eredeti munkahelyemre, és iszonyú gyorsan meg kellett hogy tapasztaljam és adaptálódnom kellett a dolgozó kisgyermekes anyák, majd a home office-ban, gyerekekkel együtt dolgozó kisgyermekes anyák kihívásait. Nem azt mondom, hogy nem öregedtem sokkal gyorsabban ebben az időszakban, mint kellett volna, vagy hogy ne gyötörtek volna kételyek, vagy hogy ne tűnt volna időnként teljesen lehetetlennek hirtelen egy-egy szituáció – de a megoldásfókuszom mindig átlendített, és visszatekintve én sikeres időszaknak könyvelem el – mind a munkám, mind a családi életünk szempontjából.

Engem mindig is nagyon könnyen és gyorsan „megtaláltak” az igazi nők igazi sztorijai, valahogy a legfelszínesebb csevelyből is könnyen válik mély beszélgetés, amit nyilván nagyon szeretek. A Femme Factory tartalomgyártás során pedig további történeteket, érdekes és értékes embereket, új szempontokat ismertem meg. De még többre vágytam. A coaching fogalmával már jó ideje megismerkedtem – munkahelyi környezetből, business coaching szemszögből; majd két alkalommal is, amikor a magánéletemben volt nagy elakadásom, akkor én magam life coach segítségét kértem – sikerrel. Coachokkal készítettem interjúkat, egyre jobban kerülgetett a dolog mindenféle irányból. Mégis magam számára is érdekes felismerés volt, amikor rájöttem, hogy ezt akarom csinálni! Ez nagyon is nekem való!

Polgár Lili Örömterápia coach iskolájában végeztem life coachként, majd a karrier coach vizsgát is letettem. Már csak azért is, mert – a fenti részletes leírás után már nem meglepő – azon nőkre szeretnék elsősorban fókuszálni:

• akiknek fontos a munkájuk, és nem tudják, hogy hogyan lenne jó a karrierutukba beilleszteni a gyermekvállalást
• akik szeretnének tudatosan felkészülni mentálisan a is a szülésre és az anyává válásra
• akik gyermeket várnak, és valamilyen elakadásuk van akár magánéletben, akár a karrierjükről való gondolkodásukban
• akik már anyák, és bizonytalanok a munkaerőpiacra való visszatéréssel kapcsolatban
• akik már kisgyermekes anyaként vissza is tértek a munka világába, de szeretnének fejlődni a munka/magánélet egyensúly terén
• akik bármely élethelyzetben is vannak, szükségük lenne segítségre a stresszkezelésben – akár manuális terápia segítségével.

Az eddigi ügyfeleimmel való közös munka már annyit adott nekem, hogy megérte. Látni a transzformációt, a bizonyosság elérését, a felismeréseket, a könnyeket, a kacagásokat, a szépen növekvő magabiztosságot, a menetelést a közösen kitűzött cél felé. Hatalmas élmény. Azt remélem, hogy még sok megadatik nekem belőle. Ha szeretnél a következő ügyfelem lenni, ne habozz és vedd fel velem a kapcsolatot!