Kirajzolódik a második csík a teszteren.

Először hallod meg a rendelő falai között papírtörlőn fekve, trutyival a hasadon a lódobogást. Egy pillangó elkezd repdesni a hasadban. Egy kis idegen csuklik és dörömböl odabent.

Eljön a nagy nap, és életed legnagyobb fizikai és lelki megterhelése után meghallod a sírását. Rád raknak egy lehetetlen színű maszatos meleg csomagot. Megszorítja az ujjadat álmában. Egy végigkínlódott éjszaka után rád mosolyog teli szájjal. Csak úgy. 

Mindenkinél máskor, de előbb-utóbb eljön az A Pillanat. A bevésődés pillanata. Véged van. Ezt a lényt most már végérvényesen és visszavonhatatlanul, mindig is, örökké szeretni és félteni fogod. Brad Pittből ki lehet szeretni (állítólag), de belőle soha. 

Most már sosem leszel egyedül. Mert ha fizikailag nincs is veled, az agyadnak legalább egy idegszála akkor is őrá koncentrál. Igen, akkor is. Bizony, még akkor is…

femme factory rólunk kép

Eggyé váltok. Aki nem élte át gúnyolódhat, de tényleg igaz. Egyszerre fájdul meg a hasatok, egy pillanattal hamarabb riadsz fel éjszaka, mint ahogy ő felsír, fáj a tehetetlenség, ha fájdalma van, és alig tudod visszatartani a könnyeidet, amikor csalódott. Olyan empátiára teszel szert, hogy még vad realista-materialistaként is (átmenetileg) nyitsz a spiritualitás felé. Ha meg eddig is fogékony voltál, akkor konkrétan érzed magadon átáramolni az univerzumot. 

Elveszel. A kakis pelenkákban (milyen színű és mikor is volt utoljára?), a mellbimbó ápolgatásban vagy éppen tápszer kevergetésben, a nyálkendőkben, a folytonos rendrakásban és takarításban, a soha ki nem alvásban. És ez így van jól. Így intézte a természet, mert ez a kis szuszogó gombóc kiszolgáltatott, és ez szükséges az ő túléléséhez és egészséges fejlődéséhez. 

Aztán egyszer csak elkezded érezni. Mindenki máskor. Van akinek hirtelen üt szöget a fejébe, van akinek észrevétlenül, alattomosan kúszik be a gondolat az agyába. Ki vagyok én?!?

Femme Factory képek gyerek

Sziasztok, a nevem Juhász Ágnes. Budapesten élek az egyetem megkezdése óta (20 éve…). Pénzügyön végeztem és kockázatelemzőként, majd projektvezetőként dolgoztam hazánk kiemelt tőkepiaci infrastruktúrájában.

Már 3,5 éve itthon vagyok két kisfiammal, ami természetesen gyökeres változást hozott a mindennapjaimba és filozofikusabb értelemben vett életembe is. Most ősszel fogok visszamenni dolgozni, de már hónapok óta foglalkoztat a téma: ki vagyok én most pontosan? hogyan tudom felépíteni az új önmagam?

Mindig is a leginkább részletekbe menőkig megtárgyaltam a psziché és a test változásait, problémáit a barátnőimmel, így a sajátjaimmal együtt elég hosszú a lista, amiről írni szeretnék, illetve amiről videót tervezek készíteni.

KI VAGYOK ÉN? 

Már nem az, aki előtte. Az már sosem leszek. Most ki vagyok? Vagyok ÉN egyáltalán? Ki leszek? Meddig tart ez a kilátástalannak tűnő helyzet? Ez akkor már örökké így lesz?

És hirtelen elfog a rettenetes lelkiismeret furdalás… Hogy gondolhatok én ilyeneket? Nem lehetek ennyire önző! Hiszen ANYA vagyok. Mindenki más is ezt csinálja és kibírja. Az első néhány alkalommal el is hessegetjük a kisördögöt. De újra és újra visszatér. A kisördög ilyen, ez a természete. 

Ekkor az ember lánya – egyúttal valaki(k)nek az édesanyja – mély levegőt vesz, és megpróbál szembenézni azzal, hogy újra kell definiálnia saját magát. Újra kell építenie önmagát. Pici elemenként. Igen, még akkor is, ha ezt már a terhesség előtt is mondták, és tudatos voltál, készültél rá. Erre ugyanis nem lehet előre felkészülni száz százalékig. Megváltozott az életed, és előre nem tudhattad, hogy mennyire is. Hogy milyen érzések fognak majd el, hogy pontosan hogyan változik a preferencia rendszered. Hogy új érdeklődési körök jöhetnek elő. És hogy vannak dolgok, amikért ezentúl képtelen leszel lelkesedni.

Előbb-utóbb felmerül vagy egymillió kérdés. Mikor, hova és hogy mész vissza dolgozni? (Ha egyáltalán visszamész.) Hol lesz addig a gyermek? Hogy egyezteted majd össze a munkát a gyerek-idővel? Fogsz-e tudni vele foglalkozni annyit, amennyit ő (vagy te) igényel(sz)?

Aztán jönnek a kegyetlenebb kérdések: Hol van apa és a párkapcsolat az egész történetben? Ugye még megvan és továbbra is rád vágyik? És te rá? Hogyan vagy te a megváltozott anya-testeddel? Tudod-e mit lehetne felvenni, mit kéne tenned, hogy újra kinézz valahogy? 

És a legdurvább: Mikor foglalkozol saját magaddal? Mitől tudsz feltöltődni testileg és lelkileg? Mitől érzed úgy, hogy tényleg teljes az életed, megvalósítod magad, kiaknázod a benned rejlő lehetőségeket és ambíciókat?

HOGYAN LESZEL ANYÁBÓL ÚJRA NŐ?

Mindezt persze úgy, hogy továbbra is (elég) jó anya maradj.

Ezekre a kérdésekre keresem a lehetséges válaszokat a blogomban. Mint egyébként, itt sem hiszek az egy igazságban. Mindenkinek más az útja. De mindannyian ugyanazokra a problémákra keressük a megoldást.