Jelentem 8 fullos személyi edzésen túl vagyok, huhh… Hát nem mondom, hogy nem volt kemény…
Az elvárt szint meghatározása és betartatása
Szerintem a legfontosabb erőssége a (jó) személyi edzésnek bármi más mozgáshoz képest, hogy az edző – ha ügyes – nagyon ügyesen belövi óráról órára azt a szintet, amit te már nem nézel ki magadból, kilépsz a komfortzónából, fújtatsz mint az állat, de még pont meg tudod csinálni, és így aztán óriási sikerélményt okoz.
Na mármost – nem kell nevetni, mindenkinek más a szintje, és saját magához képest kell fejlődnie – példának okáért amikor elkezdtük, akkor elképzelhetetlen volt, hogy én akár csak egy teljesen szabályos (nem, nem térdelős) fekvőtámaszt megcsináljak. Ma csináltam 12-t, meg még egy csomó alkartámaszból le-feltápászkodást, és kiegészítésnek még térdelős fekvőtámaszból egy rakatot. Le vagyok nyűgözve. Magamtól. ? Jó, persze tőle is. ? Ha az elején adta volna ezt a feladatot, akkor jó esetben kiröhögöm és elsétálok, rosszabb esetben elsírom magam és magam alá zuhanok. Ha a közepén, akkor dühöngök. Most csak a szememet forgattam a feladat és a darabszám hallatán, de ezt már megszoktam, minden órán sokszor forgatom a szemem…. Aztán a felénél van egy mélypont, azt hiszem vége. De ott áll felettem, és csak vigyorog, és némi szadista örömmel a hangjában közli, hogy még van 1,5 kör ebből, és én mondom, hogy tudom, de mégis hogy gondoltad ezt, és aztán a végén megcsinálom, és iszom egyet (félreértések elkerülése végett vizet…), és már érzem is magamban az erőt a következő kihívásra. Mert minden egyes feladat egy kihívás. Így aztán.
De még eddig mindegyik teljesült. Legfeljebb több lihegéssel. Meg nyögéssel. Meg mindenféle istenek, jézusok és anyák emlegetésével. Zsófit, az én személyi edzőmet ez is felettébb szórakoztatja… Mondjuk örülök, hogy én is adok neki valamit közben… ?
Ja, és mostantól nem fogom ironikusan mondogatni, hogy mennyire viccesek már a teniszezők, hogy nyögés nélkül tán el se találnák azt a labdát… Nyögni jó, az a helyzet…
Korrekció
A másik, hogy a személyi edző ott van végig melletted, és folyamatosan korrigálja a tartásod, mozdulataid. Ez fontosabb, mint gondoltam. Egyrészt persze blabla, megelőzhetjük a sérüléseket – na jó nem blabla, mert ha pl nem figyelsz derekadra, akkor másnap ultraszívás van, és jó eséllyel nem fittebb leszel, hanem egy jajgató, derekát simogató hajlott hátú öregasszony…
Viszont azért is fontos a korrekció mert ha JÓL csinálsz egy gyakorlatot, akkor NEHÉZ és HAT. Hűűű, ezt nem gondoltad volna, mi? ? De tényleg, pár centiméteren, vagy éppen pár foknyi szögváltoztatáson nagyon komoly hatékonyságnövelés múlhat, és az értelmetlen ráncigálás helyett másnap komoly izomlázzal büszkélkedhetsz.
Mondjuk rövid távon ugyanaz a hatás… Jajgató, sántikáló öregasszony effekt…
Változatosság
Nem tudom mással hogy működik ez, de nekem Zsófi kétszer ugyanazt a gyakorlatot nekem nem adta. Iszonyú változatos volt, és rengeteg eszközt felvonultatott. Volt mindenféle labda, egész és félgömb, gumiszalag, kézi, és „igazi”, rúdra pakolós súlyok, és a vége felé már a GFlex is, ami olyasmi mint a TRX, csak még több irányba mozog, ezért aztán még szivatósabb.
Én ezt nagyon élveztem. A múltkor gondolkodtam el az önismeret rögös útján poroszkálva az erősségeimen és a gyengeségeimen, és be kellett vallanom – sok más mellett – hogy a monotonitástűrésem a béka feneke alatti.
Ráadásul rengeteget lehet röhögni a különböző eszközökkel való szerencsétlenkedésen. Vízilovakat megszégyenítő kecsességgel vagyok képes lekászálódni a labdáról bizonyos lehetetlen pózok után.
Jaj, a kedvencem majdnem elfelejtettem. Vegyem fel a bokámra a kis gumiszalagot (ez biztosítja, hogy 20 cm-nél messzebb komoly erőfeszítés eltávolítani a két lábam egymástól, majd (!!) álljak fel az izgő-mozgó instabil félgömbre… igen, igen, talán egy önbizalomhiányos pingvinre emlékeztettem, hogy az állathasonlatoknál maradjunk…
Az előbb mondtam, hogy a sóhajaim szórakoztatják Zsófit – na ezeknél a mutatványaimnál konkrétan a térdét csapkodta. Erős a gyanúm, hogy volt némi öncélúság ezekben az instrukciókban, és rosszabb napjain ezzel dobta fel a hangulatot…
Emberi kapcsolódás
És azt se hagyjuk ki a sorból, hogy sok időt tölt az ember a személyi edzőjével kettesben, aki bizony-bizony olyan szituban lát, amikor nem őszinte a mosolyod, esetleg magadat sem szívesen látnád. Szóval bizalmi… Egy új Kapcsolat az életedben, nagy K-val. Elvégre többet hall nyögni, mint… (na jó, ebbe ne menjünk bele ?)
Úgyhogy akár a közös hallgatással, akár az aktuális magánéleti dolgaitok kibeszélésével telik a személyi edzés azon része, amikor képes vagy a beszédre egyáltalán, de mindenképp elmélyül a viszonyotok. <3