Bevallom, én nem szeretem, mikor valaki a gyermekére azt mondja, hogy szerelmes belé, vagy egyenesen a szerelmének szólítja. Nekem az a véleményem, hogy a szerelem az a szerelem.
Nincs külön szavunk arra az érzésre, amit a gyermekünk iránt táplálunk. És ha jobban végig gondolom, akkor rengeteg egyezőség van a szerelemmel, tehát ezennel ünnepélyesen megbocsátok magamban mindenkinek, aki ezt használja.
Ahogy megfogan, vagy legkésőbb ahogy megszületik, befészkeli magát a gondolatainkba. Kibérel állandóra egy kis polcot az agyunkban, és azon lóbálja a lábát a nap minden órájában és annak minden percében. Hiába nincs veled fizikailag, mindenről eszedbe jut.
Az értelmes felnőtt beszélgetőpartnereidet jó eséllyel az őrületbe kergeted, hogy mindenről IS eszedbe jut egy cuki sztori, amit persze muszáj megosztani azonnal.
Hiába tépdeste ki és csavargatta meg egyesével az összes idegszáladat egész nap, ha végre kicsit „megszabadulsz tőle”, akkor rövid úton elkezd hiányozni, és azon kattog az agyad, hogy jól van-e, minden rendben van-e, vajon most épp mit csinál.
Ha végre átalussza az éjszakát, már kora hajnaltól nézegeted, hogy tuti nincs-e valami baja. És bár magadban pezsgőt bontasz, hogy végre eljött ez is, némi szomorúság és hiányérzet vegyül bele, mert annyira jó lenne magadhoz ölelni és beleszagolni a babaszagú nyakába, napfényillatú hajába.
Amikor nem vagytok együtt, akkor már várod, hogy találkozzatok, már-már úgy készülsz – legalábbis lélekben – az óvoda felé, mintha randira mennél. Lepereg a fejedben egy film egy idilli együtt töltött délutánról, sok kacagással, nagy beszélgetésekkel. Aztán kiderül, hogy nem olyan, mint az elképzeléseidben. Mert Ő egy önálló lény, önálló személyiséggel, önálló – rendkívül markáns – véleménnyel. És ütköztök. Hatalmasakat csattannak ezek az ütközések, nagyon fájnak. Úgy, ahogy egyébként a szerelmes ütközések szoktak fájni.
Neked mutatja meg a legrosszabb énjét, mert benned bízik a legjobban a világon, és veled el meri magát teljesen engedni. Ő tud felidegesíteni a világon a legjobban. És neki tudsz a világon a leggyorsabban megbocsátani.
Mert evidens, hogy egy szálon összetartoztok. Örökre.
