Ovikezdés
Jelentem két óvodás fiúgyermek édesanyja vagyok. Nagyon félve merem leírni ezeket a karaktereket. Mármint az életkor, az óvodai felvétel meg minden stimmel, de hogy ugye mikor kezdik meg valójában meg hogy, az mindig izgalmas kérdés… Én már nagyon nagyon vártam a szeptember 1-et. Gyerekkoromban azért, hogy végre találkozhassak az osztálytársaimmal, most azért, hogy végre egy […]
Ruhatárjegy
Szemerkélő eső, sötét, sírás és nevetés, kiabálás, a saját gondolataidat is alig hallod, a fejed zakatol. Beadtad a ruhatárjegyed, próbálsz türelmesen várni, de már mennél haza. Kicsit aggódsz, hogy nem a tiedet hozzák ki mégsem, nő a frusztráció, és újra várnod kell. Esetleg valaki másnak már kiadták és elkallódott. Végre megkapod. Nincs benne sok köszönet, […]
Új élet – első hét
Eltelt az első hét az új létformában. Juhhhuhhúú! Gyerekek nélkül, ülve, asztalnál, egérrel dolgoztam, csakúgy habzsoltam a munkát. Nagyon élveztem. Közben rádöbbentem, hogy sok kollegámhoz képest 11 hetes lemaradásban vagyok, ami a VALÓDI home office működés kitapasztalását illeti. Azt kell, hogy mondjam, hogy így, vijjogó tűzoltósam-ek, őrjöngő oroszlánok, fejhangon sipákoló kisbabák, kanapéról földbecsapódó kamikázék, egymást […]
Picsogós szeptember 2.
Esküszöm a gardróbürítésről akartam írni, de mivel már megint potyognak a könnyeim, mégis a picsogós szeptember témát folytatom… Azaz a beszokást, az átállást a napi ritmusunkban, rutinjainkban. Ovi A nagyfiam ripsz-ropsz ügyesen beszokott az óvodába. Már a nagycsoportosokkal vannak területharcai az udvaron, vagányan rohangál, mászik, rosszalkodik, csatakosra izzadja magát. Ezt onnan tudom, hogy tegnap, […]
