Kezeket fel, ki szereti a vércukor terhelést?? Egy kezet sem látok… 
Hát én sem, de mint tudjuk kötelező terhességi vizsgálat és eljött ennek is az ideje.
Tegnap este – nem először – az jutott eszembe, hogy mennyire máshogy készülök mind a három esetben a babánk érkezésére…
Az első egy naív, kíváncsi, kiegyensúlyozott felhőben telt, amikor semmi más dolgom nem volt (a munkán kívül), hogy magamra, magunkra figyeljek.
A másodiknál volt egy alig kétéves gyermekem, akit végig szoptattam, kismotoroztunk, bölcsibe jártunk (amikor nem volt beteg), sokszor kötött ki az ágyunkban éjjel.
Tegnap este iskolai cuccot, házit ellenőriztem, bepakoltunk kinek mi kell a hétkezdéshez, előre elkészítettem az uzsonnát, végiggondoltam, hogy a kisebb fiam vajon melyik nadrágját lesz a leginkább hajlandó felvenni. (Remélem nem lőttem mellé, ha igen, bocs Apa… 
)
)Most pedig itt ülök az első szúrás után, a gusztustalan cukros löttyel a hasamban két óra tétlen várakozásra ítélve. És nagyon hálás vagyok, hogy a saját rosszullétem helyett azon izgulhatok, hogy reggel minden rendben ment-e, így óraállítás után első hétfőn, mikor a fiaimat amúgy is nehéz hétköznap kiverni az ágyból… 
Ami közös minden várandósságban viszont, hogy fontosnak tartom a pozitív gondolkodásmód gyakorlását és a megfelelő stresszkezelést. Készítettem egy ingyenes 3 részes minikurzust a fenti két témát még kibővítve 8 tippel, ami segít a szülésre való mentális felkészülésben. 
Ha érdekel, itt találod:
